A franciák OSS 117-es ügynöke

       Egy Jean Brochet nevű francia ponyvaszerző (1921-1963) több álnevet is használt, de Jean Bruce név alatt megalkotta a franciák James Bondhoz hasonló hősét (fennteb a jobb oldali kép mutatja Jean Bruce-t, a bal oldali: Jean Dujardin OSS 117 szerepében). 1949-ben adott ki egy kémregényt (Tu parles d'une ingénue), melynek fő karaktere Hubert Bonassseur de la Bath nevű ügynök volt, aki egy louisianai (persze francia ősökkel rendelkező) vagány fickó. A nők oda vannak érte, igazi kalandor és kiváló verekedő. Hubert OSS 117 néven az amerikai titkosszolgálatnak dolgozik. Viszont Bruce hőse négy évvel megelőzte James Bond megjelenését.

       Azt hinnénk egy ilyen szerző teljesen ismeretlen lehetett a korabili, a hatvanas évek kádárista Magyarországán. De találtam abból a korból egy cikket, aminek szerzője, Máté Iván a kapitalista Nyugat "lelketlen" kémregényhőseit ostorozza benne. Így James Bond, OSS 117, majd Paul Kenny álnéven író két francia szerző Coplan nevű hőse. Előbb Ian Fleminget említi, hogy 1964-ben meghalt, majd Bruce-t:
      "1963-ban, a franciaországi Seine és Oise megye egyik kórházában egy Jean Bruce nevű másik, kémtörténeteket gyártó úriember hunyta le örök álomra szemét. Valódi nevén Jean Alexandre Brochet-nek hívták, de Jean Bruce néven írta O. S. S. 117 számot nyert rejtélyes hőséről szóló regényeit. Mondanunk se kell, hogy ez a névtelen hős is kémkedéssel kereste meg mindennapi kalácsát. [...]
        Jean Bruce O. S. S. 117-ese tíz év alatt 85 kötetben élte le kalandjait mintegy 28 millió példányszámban. [...]
        Mi teszi érdekessé ezeket a regényhősöket?
        Elsősorban az, hogy mindent tehetnek. Ezt James Bond éppen úgy vallja több kötetben, mint O. S. S. 117, vagy Coplan úr..." (Kémkedés - milliós példányszámban, Északmagyarország, 1966. márc. 13.)

        Brochet/Bruce roppant termékeny szerző volt, mert 1949 és 63 között csak az OSS 117-sorozatba tartozó regényből írt 88-at (Jean Bruce név alatt gyakorlatilag más regényt nem is írt)! Bizonyára még sokkal többet írt volna, ha 1963. március 22-én Jaguárjával, 200 km/h sebességgel egy fának nem rohan. Bruce halála után felesége, a lengyel származású Josette Bruce gondolt egy nagyot és folytatta férje OSS regényeit. 1966 és 1985 között további 143 regényt írt Hubert Bonassseur de la Bath kalandjairól (az első volt a Les anges de Los Angeles). De még ekkor sem szakadt abba a sorozat, mert Bruce két gyereke: François és Martine Bruce 1987 és 92 között további 24 OSS 117-regényt írtak.

       Eddig összesen 255 OSS 117-regény jelent meg franciául, de 17 nyelven 75 millió példányt adtak el belőle.

       Ezek a regények nagyon népszerűek voltak Franciaországban és még sok más országban is. Természetesen a tv és a mozi is ráharapott a témára. 1957-től különböző tévéjátékok és mozifilmek készültek a sorozat regényeiből. André Hunebelle öt mozifilmet rendezett 1963 és 1968 között, melyekben olyan színészek játszották Hubert Bonassseur de la Bath-ot, mint Kerwin Mathews, Frederick Stafford és John Gavin. De újabban is életre keltették a franciák roppant sármos színészével, Jean Dujardinnal. Két kémvígjátékban játszotta el Jean Bruce hősét, melyeket nálunk is forgalmaztak:OSS 117 – Képtelen kémregény (2006) és a OSS 117 – A riói küldetés (2009).

Lásd a Képtelen kémregény  filmelőzetesét.

***

       Hubert Bonassseur de la Bath nem csak Amerikában, hanem a világ szinte minden pontján bevetette magát, mint Kelet-Ázsia, Afrika vagy Dél-Amerika. Mindenfelé, ahol zavaros diktatúrák, korrupt állam volt található. Világuralomra törő gengsztereket iktatott ki, de akadt dolga volt titkos náci szervezetekkel és persze rengetegszer akadt össze kommunista orosz ügynökökkel. Így aztán nagyon nem lehet csodálkozni azon, hogy itt a "vasfüggöny" mögött gyakorlatilag nem is hallottunk róla.

      Az izraeli Új Kelet napilap volt egy időben az egyetlen Kárpát-medencén kívül megjelenő magyar napilap. 1948-től jelent meg Tel-Avivban és az izraeli magyar anyanyelvű zsidóságnak szólt. A fénykorában, a 60-70-es években több tízezres példányszámban kelt el. Ebben az időben ez volt a vajdasági Magyar Szó után a legjobb határon túli magyar nyelvű napilap. A lap szerkesztői szerencsére folytatták azt a háború előtti hagyományt, hogy folytatásos regényeket is közöltek. Saját fordításban a lap számos regényt közölt, olyan szerzőktől, mint Agatha Christie, Georges Simenon, Pearl Buck, Irwin Shaw, Harper Lee, Arthur Hailey, Wallace Irwing, Nevil Shute, Leon Uris, Roald Dahl, Peter Marshall vagy Truman Capote. A lap leginkább foglalkoztatott fordítói Kenedi Ferenc és Marton Ilona voltak.

      A sok általuk közölt regény közt akadt egy OSS 117-es regény is! Jean Bruce: Kémek Pireusban [Les Espions du Pirée, 1955]. A regényt Gréda József fordította és az Új Kelet 1963. május 17 és június 11 között hozta napi folytatásokban: mindig egy teljes, több hasábos újságoldalon. Mindmáig ez az egyetlen magyarul is olvasható James Bruce regény…

      Az Új Keletnapilap egyébként már 1959-ben közölt egy cikket Havas László tollából, ami a detektívregényekről és íróikról szólt. Ezen belül volt egy fejezet: "Jean Bruce vallomása" címmel:
       "De adjuk át a szót napjaink egyik legnépszerűbb bűnügyi írójának, Jean Brucenak. Hogyan kezdte?
      „Egy szép tavaszi napon, repülőgépem leszállt Rangoonban. Útban voltam Hong Kong felé és semmi különösebb dolgom nem volt a birmán fővárosban, csak meg akartam pihenni. A legelőkelőbb szállodában, a «Strand»-ban szálltam meg.
       Ezidőtájt Burma hat mozdonyt vásárolt Franciaorszagtól, kitűnő mozdonyokat, melyeknek sebessége eléri a 140 kilométert. Igen ám, de észrevették – már későn – hogy a burmai sínek számára túlságosan nagy megterhelést jelentenek a súlyos mozdonyok. Nem volt más hátra, át kellett építeni a burmai vasutakat, új síneket vásárolni.
       A Strand hemzsegett amerikai, német, svéd, francia üzletemberektől, akik kivétel nélkül egy dolgot akartak: síneket eladni. Lementem a bárba és rövidesen megismerkedtem néhány külföldivel. Megkérdezték, a sínek miatt vagyok-e itt és azt mondtam, hogy nem. Senki sem hitte el. Ezek az emberek belenyugodtak, hogy osztozkodni kell majd a koncon, de felháborította őket, ha valaki tagadta, hogy a sínekre pályázik, mert azt a veszélyt sejtették, hogy egyedül akarja megkaparintani az egész üzletet.
       Amikor visszatértem szobámba, egy mérgezettvégű nyilat találtam az asztalon. A nyíl tokban volt és kis kés volt mellette. Ez a háborúban azt a célt szolgálta, hogy az áldozat homlokába belevésték annak kezdőbetűit. – «Nos, ha nem tűnik el sürgősen, holnap nem az asztalon találja, hanem a bordái között.» – Másnap elutaztam. A repülőgépen azon kezdtem gondolkodni, mi történt volna, ha ottmaradok és felveszem a harcot a nemzetközi bandák ellen? Ebből a feltevésből kiindulva írtam első regényemet.
       Azóta is mindig úgy írom könyveimet, hogy először a környezetet választom ki, azután a címet és csak ekkor kezdek a történeten gondolkozni. Általában tíz-tizenkét napra van szükségem egy regény megírásához.”
       Bruce rengeteget utazott és fiatalabb korában kémelhárító tiszt és hírszerző ügynők volt. Ennek ellenére, mint mondja, tévednek azok, akik azt hiszik, hogy hősét, Hubert Boniaseurt, aki szintén kém, önmagáról mintázta. – Ez az az ember, aki mindig szerettem volna lenni és azokat a kalandokat éli meg, melyeket szerettem volna megélni. Modern kalóz ez, törvényen-kívüli lovag, akit nem érdekel a pénz és csupán kedvtelésből teszi kockára naponta életét. Mint a kalandregények hősei általában.
      Bruce azt mondja, hogy csak akkor ír, ha nagyon unatkozik és sohasem többet évi hat regénynél. Kiszámította ugyanis, hogy ezen túl, szinte egész jövedelmét elvinné az adó. Szerzői jogdíjai így csupán évi negyvenezer dollárt jövedelmeznek." (Hogyan születik a rejtély?, Új Kelet, 1959. aug. 17)

      Bedolgozva a szöveg számítógépbe, majd kinyomtatva és házilag bekötve így néz ki. A könyv borítója az egyik eredeti francia borítóból lett magyarítva: