Hanns Heinz Ewers

(1871-1943)

Hanns Heinz Ewers

Hanns Heinz Ewers egy német költő, filozófus, filmrendező, világutazó, kém, vándorszínész és író volt, de amire ma is emlékeznek, hogy rémtörténetíró volt. Olyan horror és rémtörténeteket írt, melyeket korábban senki…

Ewers egy tehetős német művészcsaládba született. Előbb költészettel foglalkozott, majd bejárta a világot. Az első világháború az USÁ-ban érte, ahol internálták, mint német kémet. Németországba visszatérve szimpatizált a náci eszmékkel, még a náci pártba is belépett, de elég hamar ki is kiábrándult (pedig állítólag Hitler is kedvelte Ewers írásait). Mert igaz, hogy szimpatikus volt számára a rajongás az ősi teuton kultúra felé, viszont taszította a nácik antiszemitizmusa. Ráadásul a Horst Wessel életrajza (1932) se olyanra sikeredett, amilyet a nácik gondoltak. Helyzete annyira megromlott, hogy 1935-re a legtöbb művét betiltották, amit csak később sikerült feloldani, és megtűrt szerzővé avanzsálódott, egészen berlini haláláig, 1943-ig.

Hanns Heinz Ewers: Geschichten des GrauensHanns Heinz Ewers: Borzalmak könyveHanns Heinz Ewers: Creeps by Night

Már az első világháború előtt írt úti riportokat a világ minden tájáról. Ezek összegyűjtve, könyvekben is megjelentek (többet közöltek korabeli magyar újságok is). Írt egy tanulmányt Edgar Allan Poe-ról is 1905-ben.

Novelláskötetei is megjelentek: Ein Fabelbuch (1901), C.33. und anderes (1904), de ezektől sokkal nagyobb jelentősége, hogy 1907-ben megjelent a Das Grauen, Seltsame Geschichten c. könyve („A borzalom – különös történetek”), ami 11 novellát tartalmazott, kifejezetten rémtörténeteket. A két utóbbi kötetében is szerepelt a Die Topharbraut c. kiváló novellája, amit a magyar Hét c. hetilap már 1908-ban folytatásokban leközölt. Majd 1915-ben megjelent magyarul a Borzalmak könyve, ami a kötet három novelláját tartalmazta. De kiadták a világnyelveken is hamarosan: oroszul, franciául, angolul, de kisebb nyelveken is. Ewers tisztában volt műve jelentőségével az irodalomban: „Király vagyok. Isten vagyok. Teremtek. Egy nagy és idegen világot teremtek.

Az irodalmi közönség már a német kötetre felkapta a fejét. Bíró Lajos 1908-ban, a Nyugat-ban így méltatta a szerzőt: „E. T. A. Hoffmann is tudott valamit; a Horla se gyenge lelkeknek való; Poe Edgart se tanácsos ijedős embereknek, magános éjszakákon olvasni – de az 1908-ik esztendőnek kellett Krisztus születése után elkövetkeznie, hogy az irodalom úgynevezett színpadán megjelenjen a borzongás specialistája, a rémítési szakember, a gyomorémelygés és az ájuldozás irodalmi tudora. Minthogy az egyetemes és összefogó lángelmék nemcsak eltűntek a… a fiatal Hanns Heinz Ewers egy nyugodt mozdulattal, egy aranytáblás, színes arabeszkes könyvvel lefoglalta magának a borzongást.”

De nem csak nálunk méltatták. Például A pók c. novelláját az amerikai detektívregény-írás csillaga, Dashiell Hammett is bevette az 1931-ben kiadott és általa szerkesztett Creeps by Night c. gyűjteményes kötetbe (lásd a könyv borítóját fentebb). A kötet előszavában elismerően írt Ewersről. Ebben a kötetben olvasta Howard Phillips Lovecraft amerikai író, s figyelt fel a német szerzőre. Lovecraft nem csak horror történeteket írt, de a horrornak teoretikusa is volt, aki így nyilatkozott: „A német rémtörténetírók jelen nemzedékének legkiválóbb képviselője Hanns Heinz Ewers, aki a modern lélektan alapos ismeretével felvértezve alkotja meg sötét históriáit. Az olyan regények, mint A bűvészinas vagy az Alrune, és A pókhoz hasonló írások olyan sajátos vonásokkal bírnak, melyek a klasszikusok szintjére emelik e műveket.”

Don Webb pedig azt írta egy esszéjében, hogy „Adolf Hitler, Aleister Crowley, Dashiell Hammett és H. P. Lovecraft mind egyetértettek abban, hogy Hanns Heinz Ewers egyszerre ijesztő alak és tehetséges író” (The Dark Side of Wonder, 1999).

Hanns Heinz Ewers: A bűvészinasHanns Heinz Ewers: A pókHanns Heinz Ewers: AlrauneHanns Heinz Ewers: A lidérc

Egyik leghíresebb novellája volt A pók (Die Spinne, 1908), ami magyarul már 1918-ban megjelent. De a novellák mellett írt regényeket is, többféle műfajban. Történelmi és egzotikus regények mellett horror és természetfeletti regényeket írt, keverve erotikus, okkult, ezoterikus, fantasztikus elemekkel. Ewers magyar kiadása egyébként roppant jól áll, úgyszólván minden lényeges novellája és regénye megjelent magyarul, ráadásul általában előbb is, mint más nyelveken. Sőt, Nova kiadó 1928-ban nekifogott, hogy Ewers összes munkáját kiadja, de csak a Lidérc és A vörös kő c. könyveket jelentették meg, majd az egész abbamaradt.

Sorban jelentek meg németül a következő jelentős regényei – csak a magyar kiadás címei – : A bűvészinas vagy az ördögűzõk (1909), Alraune. Egy különös teremtés története (1911), Vampir : elburjánzott regény rongyokban és színekben (1920), A vörös kő. Egy átalakulás története (1928).

A bűvészinas, Alraune és a Vampir egy trilógia részei. Fő karaktere a három regénynek Frank Braun, egy történész, filozófus, író és világutazó, akit Ewers saját magáról mintázott:

– Hogy én ki vagyok? – felelt. – Nincs bennem semmi különös. A nevem Frank Braun.
– Tudok írni, olvasni…
” (részlet A bűvészinasból)

A Vampir Frank Braun végső stációját mutatja be, átalakulását vámpírrá, aki iszik zsidó szeretője véréből.

Ewers máig leghíresebb regénye kétségkívül az 1911-ben megjelent Alraune, a trilógia második kötete, amit eddig 25 nyelvre fordították, s magyarul is kiadták 1917-ben, Pajzs Elemér fordításában (annak idején a hatóság elkobozta a kiadást). A könyv előhangjában írja: „A különös leányt professzor dr. med. ten Brinken v. b. t. t. ő excellenciája teremtette, teremtette pedig – minden természeti törvény ellenére. Ha a gondolat mástól származott is, a teremtés munkáját egyedül végezte. Ez a lény, akit megkereszteltek és Alraune-nak neveztek, felnőtt és élt embermódra. Amihez nyúlt, arannyá változott, amerre nézett, a vad ösztönök hahotáztak. Bűnök fakadtak, ahova mérges lehelete elért s könnyű lába nyomán sápadt halálvirágok nőttek. Az verte agyon, kinek agyában gondolata megfogamzott: Braun Frank, az élet sebesültje.”

Az Alraune témáját tekintve több hasonlóságot mutat Mary Shelley 1818-ban megjelent Frankenstein-jével, ami miatt az angolok hajlamosak az Alraune-t a Frankenstein-mítosz átdolgozásának tartanik. Valójában legalább annyira hatott Ewersre a 16. századtól kimutatható alkimista elképzelések az ún. humunculusról, vagyis a mesterségesen előállított műemberről (ez erről szóló alkimista irodalom is sokkal inkább német, mint angol, amit Ewers jól ismert). Frankensteinhez hasonlóan bizonyos mértékben az Alraune előzményének tekinthető Arthur Machen angol író The Great God Pan-ja (1894), melyben leírja dr. Raymond kísérleteit egy beteg agyával.

Hanns Heinz Ewers - Brigitte Helm - Alraune filmHanns Heinz Ewers - Alraune - Brigitte Helm filmHanns Heinz Ewers - Alraun film

Az Alraune-ből először egy magyar film készült 1918-ban Kertész Mihály rendezésében, majd 1918-ban egy német film is Eugen Illés rendezésében. 1928-ban készült egy híresebb néma verzió, Brigitte Helm – egy akkori germán istennő – főszereplésével, aki két év múlva újból eljátszotta, immár hangos filmen a szerepet. A történetet és filmet egyaránt sorolják a scifi, horror és az erotikus filmek egyik előfutáraként. A legutolsó megfilmesítése 1952-ben történt, Erich von Stroheim rendezésében, Hildegard Knef-el a főszerepben. Föntebb az első két képen Brigitte Helm, majd a harmadik képen Hildegard Knef látható.

A filmek alaptémája, hogy egy őrült tudós - Ted Brinken - a mesterséges megtermékenyítéssel kísérletezve létrehoz egy mesterséges emberi lényt, egy erkölcs nélküli női démont, Alraune-t. Egy felakasztott bűnöző és egy prostituált lányát. Alraune emberi vért iszik, és perverz szexuális fantáziái vannak…

* * *

A vörös kő. Egy átalakulás történeteVampir - elburjánzott regény rongyokban és színekbenOrleansi királyokBibelbilli

Ewers 1921. márciusában Magyarországra készült, a budapesti Vigadóban szándékozott március 11-én előadást tartani, de a redőrkapitány megtiltotta azt, mivel Ewers az 1918-ban megjelent Mit meinen Augen ("Az  én szemeimmel")  című  utazási  könyvében Magyarországra és a magyarokra gyalázkodó kijelentéseket tett. Az egyik sértődésre okot adó szövegrészlet ez a könyvből: "Eddig mindig abban a meggyőződésben éltem, hogy valamennyi nép közt, amely hazug soviniszta, gyermekiesen magát dicsőítő módon mesekönyvet ad ifjúságának a kezébe történelemkönyv helyett, a magyar vezet. Az ő történelmi kutatásuk naiv szemtelenségében van valami megdöbbentő; egyenesen megható, hogy azoknak a népeknek a hőstetteit, a melyeket elnyomnak, milyen magától értetődőleg maguk számára foglalják le és azt hiszik, hogy kis nyomdafestékkel megtörténtet meg nem történtté és meg nem történtet megtörténtté tehetnek. Zrínyi mint magyar hős – ugyanezzel a joggal mi Napóleont német hősnek mondhatnék. De nagyon igazságtalan voltam a magyarokkal szemben..." De nyilván mindkét fél túlreagálta az egészet, Ewers sem volt igazságos velünk szemben (mégha tudjuk is, hogy a kritikájában volt némi igazság), úgy a magyar válasz sem affelé tendált, hogy mégse vagyunk olyanok, amilyennek leírt minket. Végül az egész valahogy elboronálódott, mert ugyanez év november 8-án Ewers már felolvasóestet tartott Budapesten. 1922 márciusában pedig két felolvasó estet is tartott a fővárosban. A november 8-i előadás a Zeneakadémián volt és a Sátán vallásáról szólt. Az Ujság napilap riportere ekkor felkereste az öltözőjében az írót, és megkérdezte:
"– Hogy támadt a híre annak, hogy ön ellensége a magyaroknak?
– Az eredete ennek a félreértésnek kettős. Az egyik regényemben azt írom valahol, hogy Zrínyi nem volt magyar. Hát ez egyszerűen az én tévedésem volt. Azóta megtudtam, hogy Zrínyi magyar époszt irt, tehát ő maga tett tanúbizonyságot magyarsága mellett, horvát eredete mellett is.
– A másik dolog, hogy az Alrauneban egy nem éppen rokonszenves grófnőt szerepeltetek, kiről azt írom, hogy magyarországi. De ezzel nem azt akartam mondani, hogy a grófnő magyar, mert akkor azt mondottam volna, hogy magyar, nem pedig hogy magyarországi. Ezzel csupán azt akartam kifejezni, hogy a grófnő valamelyik magyarországi idegen nemzetiségnek a sarja, a románnak, ruténnek vagy esetleg tótnak.
Mire ennyire jutottunk, szólt már a csengetyű és Ewers átvéve a rendezőtől a szünet alatt összegyűlt kérdéshalmazt, kiment a pódiumra.
Egymás után vette kezébe a czédulákat, felolvasta a kérdést és ide-oda sétálgatva a dobogón, hamarosan, mondta is már a választ. Egy-kettő a kérdések közül:
– Szereti a magyarokat?
A válasz:
– Ha nem szeretném őket, nem jöttem volna el közéjük."

1930 elején Ewerst egy névtelen levél alapján a rendőrség kihalgatásra hívta be, mert a levél írója azt állította, hogy az író a düsseldorfi rém. Ez egy elvetemült sorozatgyilkos volt, aki 1929-30-ban rémületben tartotta Düsseldorfot. Nőket és gyermeket öldösött, elvagta a nyakukat, néha le is fejezte őket. Később elkapták az igazi tettest, Peter Kurtent.

* * *

Magyarul elég sok minden jelent meg Ewerstől, de ezek nagy része 1908 és 1928 között. Előszerettel közöltek az útirajzaiból és más nem szépirodalmi írásaiból is:

  1. Operett-ország, Új Idők, 1915 első félév (p. 44-)
  2. Haitii igazságszolgáltatás, Új Idők, 1915 első félév (p. 165-)
  3. Cecilia, Új Idők, 1915 első félév (p. 605-)
  4. Hamburgi kaland, Élet, 1915. II. 1811-1814 old., (Új idők 1920. 97-98. old.) ford. Bálint Imre
  5. C.33, Új Idők, 1911. I. 294-298. old. ford. H. Nagy Jenő
  6. Agra, Új Idők, 1912, I. 17-18. old.
  7. Hogyan találtam én drágakövet Ratnapurában?, Új Idők, 1912, I. 162-165. old.
  8. Indus asszonyok, Új Idők, 1912, I. 399-401. old.
  9. Kígyóimádók és kígyóbűvölők, Új Idők, 1912, I. 658-660. old.
  10. A bizonyítványok országa (India), Új Idők, 1912, II. 145-146. old.
  11. A szent sziget, Új Idők, 1912, II. 574-577. old.
  12. Gvalior, Új Idők, 1913, II. 384-387. old.
  13. A mexikói Cordoba, Új Idők, 1916, I. 336-337. old.
  14. Mexikói bárban, Kaviár magazin, 1927.
  15. A fekete sajtó, Új Idők, 1915, II. 436-438. old.
  16. Orizaba, Új Idők, 1916, I. 18-20. old.
  17. Egy idea története..., Színházi Élet, 1921/47. sz.

A novelláiból ilyenek találhatók szétszórva:

1. Anyám, a boszorkány, Bíborcsászár, 1999, ford. Hervay Frigyes
2a. A fehér lány, Cudar gyönyörök. A borzalom íróiból. ford.: Dóczi Pál. 1917 [Das weisse Mädchen, Das Grauen, 1907]
2b. Egy fehér leány, ford. Vitalis Imre (csak elektronikusan)
3. Tündérvilág, Érdekes Újság, 1924/20. sz. p. 10, ford. Vécsey Leó [Das Feenland, 1907]
3b. Meseország, ford. Vitalis Imre (csak elektronikusan)
4. A gyürü, Hét, 1910, II. 817-820, 838-841 old.
5. A tofár-menyasszony, Hét, 1908, I, 150-133, 167-169, 182-184, 199-201 old.
6a. Az előkelő Elly, Szentesi Lap, 1912, október 6. 4-5 old. [Die vornehme Elly Bärwald, Grotesken, 1910]
6b. A tulelőkelő leány, Tengerpart (napilap), 1914. máj. 23.
7. Szerelem, Erotica Mundi, Hellas kiadó, Wien, 1924. ford. Franyó Zoltán
8. Genofeva, Új Pán magazin, 1937. ford. Pán Jenő
9. Hogyan veszítette el tizenegy kínai a menyasszonyát, ford. Vitalis Imre (csak elektronikusan) [Von elf Chinesen und ihrer aufgefressenen Braut, 1926]
10. A pókford. Vitalis Imre (csak elektronikusan) [Die Spinne, 1908]

Kisebb novellagyűjtemények is jelentek meg tőle:

  1. Borzalmak könyve, (Novellák.), Tevan, Békéscsaba, 1915. ford. Török Bálint. [Das Grauen, Seltsame Geschichten, 1907]
    Paradicsomzósz [Die Tomatensauce, 1907]
    John Hamilton Llewellyn végzete [John Hamilton Llewellyns Ende, 1904]
    Tophar-menyasszony [Die Topharbraut, 1904]
  2. Szerelem?, (Novellák) Pán Kiadás (Pán Könyvtár. 7. sz.) Timişoara [Temesvár], ford. Brázay Emil
  3. A pók, (Novellák), Fantasztikus könyvtár. Békéscsaba, 1918. ford.: Zigány Árpád [Die Spinne und anderes, Die Besessenen, 1908]
    A pók [Die Spinne, 1908]
    Stanislawa d’Asp végrendelete [Der letzte Wille der Stanislawa d'Asp, 1908]
    A halott zsidó [Der tote Jude, 1907]
    A jogtudós urak
  4. Lidérc, (Novellák), Hanns Heinz Ewers összes művei I, Nova, 1928. ford. Hervay Frigyes
    A Sírásó titka
    Mária a lélekrontó
    Anyám, a boszorkány [Meine Mutter, die Hex, 1922]
    A Petersen eset [Der Fall Petersen, 1921]

Aztán jó pár regény és kisregény is jelent meg tőle:

  1. Alraune. Egy különös teremtés története, Tevan, Békéscsaba, 1917. ford. Pajzs Elemér [Alraune, die Geschichte einer lebenden wesens, 1911] (Frank Braun 2)
  2. A bűvészinas vagy az ördögűzõk, Kultúra, .Bpest, 1918. ford. Szederkényi Anna [Der Zauberlehrling oder die Teufelsjäger, 1909] (Frank Braun 1)
  3. India és én, Bpest, 1920. ford.: P. Elek Elemér [Indien und ich, 1911]
  4. Az orleansi királyok szíve. Droling festõ regénye, Különös könyvek, Bpest, 1919. ford. Vécsey Leó
  5. A vörös kő. Egy átalakulás története, 1-2. köt, Nova, 1929. ford. Fülöp Zsigmond [Fundvogel. Die Geschichte einer Wandlung. 1928]
  6. Vampir : elburjánzott regény rongyokban és színekben, Tevan, Békécsaba, 1921. ford. Fürtös Lajos [Vampir. Ein verwilderter Roman in Fetzen und Farben, 1920] (Frank Braun 3)
  7. a. A berlini csodatevő lány, Tevan, Békécsaba, 1922. ford. Ladányi Béla, [Das Wundermädchen von Berlin, 1913]
    b. A berlini csodalány, Színjáték 4 felvonásban, Cluj-Kolozsvár, 1924. ford. Tassy-Betz László [Das Wundermädchen von Berlin, 1913]
  8. A játékszekrény, Temesvári Hírlap, Temesvár, 1928. ford. Pogány Mihály [Der Spielkasten, 1908]
  9. Bibelbilli, Pallas, Kassa, 1921. ford. Kultsár Miklós [Bibelbilli, Grotesken, 1910]
 

E-könyv ajánló