Hanns Heinz Ewers
(1871-1943)
Hanns Heinz Ewers egy német költő, filozófus, filmrendező, világutazó, kém, vándorszínész és író volt, de amire ma is emlékeznek, hogy rémtörténetíró volt. Olyan horror és rémtörténeteket írt, melyeket korábban senki…
Ewers egy tehetős német művészcsaládba született. Előbb költészettel foglalkozott, majd bejárta a világot. Az első világháború az USÁ-ban érte, ahol internálták, mint német kémet. Németországba visszatérve szimpatizált a náci eszmékkel, még a náci pártba is belépett, de elég hamar ki is kiábrándult (pedig állítólag Hitler is kedvelte Ewers írásait). Mert igaz, hogy szimpatikus volt számára a rajongás az ősi teuton kultúra felé, viszont taszította a nácik antiszemitizmusa. Ráadásul a Horst Wessel életrajza (1932) se olyanra sikeredett, amilyet a nácik gondoltak. Helyzete annyira megromlott, hogy 1935-re a legtöbb művét betiltották, amit csak később sikerült feloldani, és megtűrt szerzővé avanzsálódott, egészen berlini haláláig, 1943-ig.
Már az első világháború előtt írt úti riportokat a világ minden tájáról. Ezek összegyűjtve, könyvekben is megjelentek (többet közöltek korabeli magyar újságok is). Írt egy tanulmányt Edgar Allan Poe-ról is 1905-ben.
Novelláskötetei is megjelentek: Ein Fabelbuch (1901), C.33. und anderes (1904), de ezektől sokkal nagyobb jelentősége, hogy 1907-ben megjelent a Das Grauen, Seltsame Geschichten c. könyve („A borzalom – különös történetek”), ami 11 novellát tartalmazott, kifejezetten rémtörténeteket. A két utóbbi kötetében is szerepelt a Die Topharbraut c. kiváló novellája, amit a magyar A Hét c. hetilap már 1908-ban folytatásokban leközölt. Majd 1915-ben megjelent magyarul a Borzalmak könyve, ami a kötet három novelláját tartalmazta. De kiadták a világnyelveken is hamarosan: oroszul, franciául, angolul, de kisebb nyelveken is. Ewers tisztában volt műve jelentőségével az irodalomban: „Király vagyok. Isten vagyok. Teremtek. Egy nagy és idegen világot teremtek.”
Az irodalmi közönség már a német kötetre felkapta a fejét. Bíró Lajos 1908-ban, a Nyugat-ban így méltatta a szerzőt: „E. T. A. Hoffmann is tudott valamit; a Horla se gyenge lelkeknek való; Poe Edgart se tanácsos ijedős embereknek, magános éjszakákon olvasni – de az 1908-ik esztendőnek kellett Krisztus születése után elkövetkeznie, hogy az irodalom úgynevezett színpadán megjelenjen a borzongás specialistája, a rémítési szakember, a gyomorémelygés és az ájuldozás irodalmi tudora. Minthogy az egyetemes és összefogó lángelmék nemcsak eltűntek a… a fiatal Hanns Heinz Ewers egy nyugodt mozdulattal, egy aranytáblás, színes arabeszkes könyvvel lefoglalta magának a borzongást.”
Kosztolányi Dezső is felfigyelta német szerző rémtörténeteire, s egy hosszabb cikket írt az akkor még a harmincas éveinek vége felé járó Ewersről. A következő idézet ebből a cikkből van: "Ez a fiatal német novellista a borzalom szubliminális elemeit keresi, azokat a lelki momentumokat, amelyek önmagukban hordozzák magyarázatukat, tovább nem analizálhatók, kisebb egységekre nem bonthatók. Azért nála is megtalálhatók a romantikusok kellékei. Ő is romantikus. Neoromantikus. Eszközei megfinomultak. Neki is vannak kísértetei, de az ő kísértetei nem mindig éjfélkor és ködben kísértenek, de lehet, hogy délben, verőfényben és lehet, hogy a kísértet húsból és vérből való, kézzel fogható, földi kísértet, aki épen természetességével rettent meg. Nála tehát a borzalom nem primárjellegű. Inkább valaminek a visszatükrözése, egy sugártörés, egy árnyék árnyéka a tükörben. Meglepetésünk lélektani alapja ezúttal is a csalódás. Csakhogy ez a csalódás vékonyabb szálakból van szőve. El tudok képzelni embereket bizonyos ideg-diszpozícióval, akiket bizonyos körülmények között halálra ijeszt valami gyöngéd nesz is, egy ártatlan szó, egy napsugár, amely ragyogva hullik be az ablakon. Ilyenek az ő emberei. Gondoljuk el, hogy egy pelyhe! akarunk fölemelni s a pelyhet egyszerre ólomnehéznek találjuk. Képzeletünkben meging a fizikai világban való hitünk, valótlanság lesz a valóság és lehető minden fantázia. Idegeinken a rémület cikáz át. Gondoljuk el aztán, hogy mindezt álmodjuk. Az álomban ez a jelentéktelen meglepetés a rémület színében tűnik föl és öntudatlanul is szimbolikus jelentőséget tulajdonítunk neki. Hans Heinz Ewers világa is tele van szimbólumokkal. Mindazt, amit a régi kísértetnovellák mint elsődleges realitást tárgyaltak, ő egyéniségeken keresztül csillantja felénk, érzékeny, félénk, lelkek lemezére vetíti, az álmok zavaros világába viszi. Visszaéljük, viszontlátjuk, álmodjuk a borzalmat. Hans Heinz Ewers írói egyénisége egyoldalú. Minden Írása ebben a gondolatkörben mozog. Ama írók közül való, akit az egyoldalúság érdekessé, naggyá, grandiózussá lesz, mint Baudelaire, Villiers, De l’Isle Adam vagy Rimbaud. Érdeklődése szűk körű, de víziói annál erősebbek és elevenebbek. Írói fiziognómiája pedig kemény és jellegzetes vonalakkal van körülrajzolva. Egyetlen tanulmánya Allan Edgar Poeról, az amerikai költő titokzatos poéziséről szól. Könyvei Die Besessenen, Die Qinsterhexe, Das Grauen, Die verkaufte Grossmutter, Mit meinen Augen egytől-egyig a valóság fiktív voltát és az ismeretlen, a megismerhetetlen érzés és gondolatszférák valóságát hirdetik végzetes erővel, sötét és lázas szerelemmel. Nincs lehetetlen. Egyik novellájában az álom vitatkozik az emberrel. Az álom azt mondja, hogy ő álmodja az álmodót. Az álmodó pedig erőlködve akarja bebizonyítani az ellenkezőjét. Egy álom az álomban. Ez az ő világa. A határok ködösek s ő a magyarázattal majdnem mindig adós marad. Az indokolás nem reá tartozik. Ezt nekünk kell megtalálnunk önmagunkban és az ismeretlenség óriási birodalmában. Mások ravasz fogásokkal, kusza és bonyolult logikával igyekeznek elhitetni kísértettörténeteiket, egy matematikai hálózatba, egy kitervelt koordinátarendszerbe helyezve a hihetetlent. Ő nem teszi ezt. Mindig nyitva hagy egy kaput. Érzései annyira intenzívek, hogy nem szorulnak magyarázatra s szinte valósággá válnak. Ismeretlen erők csomópontjaiban élünk. A halottak beszélnek, csele]szenek, hatnak, az élők pedig távoli és rettenetes szuggesztiók hatása alatt bábokká válnak és elvesztik önállóságukat. Egy francia költő megalkotta a csúnya esztétikáját. Hans Heinz Ewers a lehetetlen lehetőségét éli, írja és álmodja." (Élet, 1910/37. sz.)
De nem csak nálunk méltatták. Például A pók c. novelláját az amerikai detektívregény-írás csillaga, Dashiell Hammett is bevette az 1931-ben kiadott és általa szerkesztett Creeps by Night c. gyűjteményes kötetbe (lásd a könyv borítóját fentebb). A kötet előszavában elismerően írt Ewersről. Ebben a kötetben olvasta Howard Phillips Lovecraft amerikai író, s figyelt fel a német szerzőre. Lovecraft nem csak horror történeteket írt, de a horrornak teoretikusa is volt, aki így nyilatkozott: „A német rémtörténetírók jelen nemzedékének legkiválóbb képviselője Hanns Heinz Ewers, aki a modern lélektan alapos ismeretével felvértezve alkotja meg sötét históriáit. Az olyan regények, mint A bűvészinas vagy az Alrune, és A pókhoz hasonló írások olyan sajátos vonásokkal bírnak, melyek a klasszikusok szintjére emelik e műveket.” Don Webb pedig azt írta egy esszéjében, hogy „Adolf Hitler, Aleister Crowley, Dashiell Hammett és H. P. Lovecraft mind egyetértettek abban, hogy Hanns Heinz Ewers egyszerre ijesztő alak és tehetséges író” (The Dark Side of Wonder, 1999).
Egyik leghíresebb novellája volt A pók (Die Spinne, 1908), ami magyarul már 1918-ban megjelent. De a novellák mellett írt regényeket is, többféle műfajban. Történelmi és egzotikus regények mellett horror és természetfeletti regényeket írt, keverve erotikus, okkult, ezoterikus, fantasztikus elemekkel. Ewers magyar kiadása egyébként roppant jól áll, úgyszólván minden lényeges novellája és regénye megjelent magyarul, ráadásul általában előbb is, mint más nyelveken. Sőt, Nova kiadó 1928-ban nekifogott, hogy Ewers összes munkáját kiadja, de csak a Lidérc és A vörös kő c. könyveket jelentették meg, majd az egész abbamaradt.
Sorban jelentek meg németül a következő jelentős regényei – csak a magyar kiadás címei – : A bűvészinas vagy az ördögűzõk (1909), Alraune. Egy különös teremtés története (1911), Vampir : elburjánzott regény rongyokban és színekben (1920), A vörös kő. Egy átalakulás története (1928). Egyébként Ewers kifejezetten a rövidtörténeteket, novellákat szerette. Regényt mindössze hetet írt, s az utolsó éppen a szerencsétlen Horst Wessel volt (1932). Novelláiból, útirajzaiból kiadott gyűjteményes köteteinek száma ezzel szemben húsz feletti volt életében.
A bűvészinas, Alraune és a Vampir egy trilógia részei. Fő karaktere a három regénynek Frank Braun, egy történész, filozófus, író és világutazó, akit Ewers saját magáról mintázott:
"– Hogy én ki vagyok? – felelt. – Nincs bennem semmi különös. A nevem Frank Braun.
– Tudok írni, olvasni…” (részlet A bűvészinasból)
A Vampir Frank Braun végső stációját mutatja be, átalakulását vámpírrá, aki iszik zsidó szeretője véréből.
Ewers máig leghíresebb regénye kétségkívül az 1911-ben megjelent Alraune, a trilógia második kötete, amit eddig 25 nyelvre fordították, s magyarul is kiadták 1917-ben, Pajzs Elemér fordításában (annak idején a hatóság elkobozta a kiadást). A könyv előhangjában írja: „A különös leányt professzor dr. med. ten Brinken v. b. t. t. ő excellenciája teremtette, teremtette pedig – minden természeti törvény ellenére. Ha a gondolat mástól származott is, a teremtés munkáját egyedül végezte. Ez a lény, akit megkereszteltek és Alraune-nak neveztek, felnőtt és élt embermódra. Amihez nyúlt, arannyá változott, amerre nézett, a vad ösztönök hahotáztak. Bűnök fakadtak, ahova mérges lehelete elért s könnyű lába nyomán sápadt halálvirágok nőttek. Az verte agyon, kinek agyában gondolata megfogamzott: Braun Frank, az élet sebesültje.”
Az Alraune témáját tekintve több hasonlóságot mutat Mary Shelley 1818-ban megjelent Frankenstein-jével, ami miatt az angolok hajlamosak az Alraune-t a Frankenstein-mítosz átdolgozásának tartanik. Valójában legalább annyira hatott Ewersre a 16. századtól kimutatható alkimista elképzelések az ún. humunculusról, vagyis a mesterségesen előállított műemberről (ez erről szóló alkimista irodalom is sokkal inkább német, mint angol, amit Ewers jól ismert). Frankensteinhez hasonlóan bizonyos mértékben az Alraune előzményének tekinthető Arthur Machen angol író The Great God Pan-ja (1894), melyben leírja dr. Raymond kísérleteit egy beteg agyával.
Az Alraune-ből először egy magyar film készült 1918-ban Kertész Mihály rendezésében, majd 1918-ban egy német film is Eugen Illés rendezésében. 1928-ban készült egy híresebb néma verzió, Brigitte Helm – egy akkori germán istennő – főszereplésével, aki két év múlva újból eljátszotta, immár hangos filmen a szerepet. A történetet és filmet egyaránt sorolják a scifi, horror és az erotikus filmek egyik előfutáraként. A legutolsó megfilmesítése 1952-ben történt, Erich von Stroheim rendezésében, Hildegard Knef-el a főszerepben. Föntebb az első két képen Brigitte Helm, majd a harmadik képen Hildegard Knef látható.
A filmek alaptémája, hogy egy őrült tudós - Ted Brinken - a mesterséges megtermékenyítéssel kísérletezve létrehoz egy mesterséges emberi lényt, egy erkölcs nélküli női démont, Alraune-t. Egy felakasztott bűnöző és egy prostituált lányát. Alraune emberi vért iszik, és perverz szexuális fantáziái vannak…
* * *
Ewers 1921. márciusában Magyarországra készült, a budapesti Vigadóban szándékozott március 11-én előadást tartani, de a redőrkapitány megtiltotta azt, mivel Ewers az 1918-ban megjelent Mit meinen Augen ("Az én szemeimmel") című utazási könyvében Magyarországra és a magyarokra gyalázkodó kijelentéseket tett. Az egyik sértődésre okot adó szövegrészlet ez a könyvből: "Eddig mindig abban a meggyőződésben éltem, hogy valamennyi nép közt, amely hazug soviniszta, gyermekiesen magát dicsőítő módon mesekönyvet ad ifjúságának a kezébe történelemkönyv helyett, a magyar vezet. Az ő történelmi kutatásuk naiv szemtelenségében van valami megdöbbentő; egyenesen megható, hogy azoknak a népeknek a hőstetteit, a melyeket elnyomnak, milyen magától értetődőleg maguk számára foglalják le és azt hiszik, hogy kis nyomdafestékkel megtörténtet meg nem történtté és meg nem történtet megtörténtté tehetnek. Zrínyi mint magyar hős – ugyanezzel a joggal mi Napóleont német hősnek mondhatnék. De nagyon igazságtalan voltam a magyarokkal szemben..." De nyilván mindkét fél túlreagálta az egészet, Ewers sem volt igazságos velünk szemben (mégha tudjuk is, hogy a kritikájában volt némi igazság), úgy a magyar válasz sem affelé tendált, hogy mégse vagyunk olyanok, amilyennek leírt minket. Végül az egész valahogy elboronálódott, mert ugyanez év november 8-án Ewers már felolvasóestet tartott Budapesten. 1922 márciusában pedig két felolvasó estet is tartott a fővárosban. A november 8-i előadás a Zeneakadémián volt és a Sátán vallásáról szólt. Az Ujság napilap riportere ekkor felkereste az öltözőjében az írót, és megkérdezte:
"– Hogy támadt a híre annak, hogy ön ellensége a magyaroknak?
– Az eredete ennek a félreértésnek kettős. Az egyik regényemben azt írom valahol, hogy Zrínyi nem volt magyar. Hát ez egyszerűen az én tévedésem volt. Azóta megtudtam, hogy Zrínyi magyar époszt irt, tehát ő maga tett tanúbizonyságot magyarsága mellett, horvát eredete mellett is.
– A másik dolog, hogy az Alrauneban egy nem éppen rokonszenves grófnőt szerepeltetek, kiről azt írom, hogy magyarországi. De ezzel nem azt akartam mondani, hogy a grófnő magyar, mert akkor azt mondottam volna, hogy magyar, nem pedig hogy magyarországi. Ezzel csupán azt akartam kifejezni, hogy a grófnő valamelyik magyarországi idegen nemzetiségnek a sarja, a románnak, ruténnek vagy esetleg tótnak.
Mire ennyire jutottunk, szólt már a csengetyű és Ewers átvéve a rendezőtől a szünet alatt összegyűlt kérdéshalmazt, kiment a pódiumra.
Egymás után vette kezébe a czédulákat, felolvasta a kérdést és ide-oda sétálgatva a dobogón, hamarosan, mondta is már a választ. Egy-kettő a kérdések közül:
– Szereti a magyarokat?
A válasz:
– Ha nem szeretném őket, nem jöttem volna el közéjük."
1930 elején Ewerst egy névtelen levél alapján a rendőrség kihalgatásra hívta be, mert a levél írója azt állította, hogy az író a düsseldorfi rém. Ez egy elvetemült sorozatgyilkos volt, aki 1929-30-ban rémületben tartotta Düsseldorfot. Nőket és gyermeket öldösött, elvagta a nyakukat, néha le is fejezte őket. Később elkapták az igazi tettest, Peter Kurtent.
* * *
Magyarul elég sok minden jelent meg Ewerstől, de szinte mind 1908 és 1929 között. Ewers az I. világháború előtt bejárta a világ egy jelentős részét: mindkét Amerikát, Indiát. Útirajzaiból két nagy gyűjteményt is kiadott. Ezekből több útirajzot leközöltek a magyar lapok. A Mit meinen Augen. Fahrten durch die lateinische Welt (Berlin, 1909) c. gyűjteményes kötetének írásai Latin-Amerika országaiban kapott élményeit írta le. Ebből a következő írások jelentek meg magyarul:
1. Operett-ország, Új Idők, 1915/2. sz. [Ein Volk in Waffen]
2. Haitii igazságszolgáltatás, Új Idők, 1915/7. sz. [Eine haitianische Gerichtssitzung]
3. Donna Cecilia, Új Idők, 1915/24. sz. [Donna Cecilia]
4. A fekete sajtó, Új Idők, 1915/44. sz. [Schwarze Presse]
5. Orizaba, Új Idők, 1916/1. sz. [Orizaba]
6. A mexikói Cordoba, Új Idők, 1916/14. sz. [Cordoba]
7. Mexikói bárban, Kaviár magazin (Rom), 1927.
8. La Guaira, Azilum, 22. sz. (2022) [La Guaira] (vers!)
Az Indien und ich (München, 1911) c. gyűjteményes kötetében az Indiában ért élményeit gyűjtötte össze, igen élvezetes stílusban. Ezekből is jó pár megjelent magyarul, de annyiban ezeknek már nincs olyan jelentősége, mint az előzőnek, hogy itt maga a könyv is megjelent magyarul. A következő útirajzok jelentek meg a lapokban magyarul:
1a. Agra, Új Idők, 1912/1. sz. [Kaiser Akbars Stadt]
1b. Akbár császár városa, Magyar Szó, 1912. ápr. 5.
2a. A bizonyítványok hazája, Magyar Szó, 1912. márc. 10. [Das Land der Zeugnisse]
2b. A bizonyítványok országa (India), Új Idők, 1912/32. sz.
3a. Hogyan találtam én drágakövet Ratnapurában?, Új Idők, 1912/7. sz. [Wie ich in Ratnapura Edelsteine fand]
3b. Ratnapuri ékkövein, Magyar Szó, 1912. márc. 30.
4. Indiai vasutak, Magyar Szó, 1912. márc. 1. [Auf indischen Bahnen]
5. Pakulwan, Magyar Szó, 1912. márc. 24. [Pakulwan, die Ringerschule an der Ganga]
6. A nautchok, Magyar Szó, 1912. márc. 31. [Die Nautch]
7. Ali baba és a negyven rabló, Magyar Szó, 1912. ápr. 4. [Ali Baba und die vierzig Räuber]
8. A vidám muzsikus, Magyar Szó, 1912. ápr. 10. [Der lustige Musikant]
9. Én és a bajadér, Magyar Szó, 1912. ápr. 13. [Ich und die Bajadere]
10a. Indus asszonyok, Új Idők, 1912/16. sz. [Indische Frauen]
10b. Indus asszonyok, Magyar Szó, 1912. ápr. 18.
11. Kígyóimádók és kígyóbűvölők, Új Idők, 1912/26. sz. [Schlangenanbeter und Schlangenbeschwörer]
12a. A szent sziget, Új Idők, 1912/49. sz. [Die heilige Insel]
12b. A szent sziget, Magyar Szó, 1913. febr. 25.
13. Gvalior, Új Idők, 1913/41. sz. [Gwalior]
14. Élő névjegy-gyűjtemény, Magyar Szó, 1912. márc. 3. [Rahatmö Umfal, die lebende Visitenkartensammlung]
15. Kitaszítottak, Budapesti Hírlap, 1913. nov. 23. [Die Ausgestoßenen]
A két listából könnyen látható, hogy gyakorlatilag három magyar lap favorizálta Ewers útirajzait: az egyik Herczeg Ferenc irodalmi hetilapja, az Új Idők, a másik kettő pedig budapesti napilapok voltak (a Magyar Szó 1914-ben megszűnt).
Novelláiból is jelent meg jónéhány különböző lapokban és antológiákban. Ezekből 17-et találtam (lentebb jobbra lévő képen Ewers látható az anyjával, igazi "családi idill"):
1. Anyám, a boszorkány, Bíborcsászár, 1999, ford. Hervay Frigyes [Meine Mutter, die Hex, Nachtmahr, München, 1922]
2a. A fehér lány, Cudar gyönyörök. A borzalom íróiból, Tevan, Békéscsaba, 1917. ford. Dóczi Pál [Das weisse Mädchen, 
Kampf, 17, Berlin 10.02. 1905; ²Das Grauen, München, 1907]
2b. Egy fehér leány, 2013. ford. Vitalis Imre (csak elektronikusan)
3a. Tündérvilág, Érdekes Újság, 1924/20. sz. (²Vasárnapi Ujság [Rom], 1924/25. sz.] ford. Vécsey Leó [Das Feenland, Das Grauen, 1907]
3b. Meseország, 2010. ford. Vitalis Imre (csak elektronikusan)
4. A gyürü, A Hét, 1910/51-52. sz. (2 részben) [Der Ring, Das neue Jahrhundert, 3,23-25, Köln, 1901; ²Hochnotpeinliche Geschichten, Leipzig, 1902]
5. A tofár-menyasszony, A Hét, 1908/10-13. sz. (4 részben) [Die Topharbraut, Das Grauen, München, 1907]
6a. Az előkelő Bärwy Elly, Pesti Napló melléklet, 1910. szept. 4. [Die vornehme Elly Bärwald, Grotesken, München, 1910]
6b. Az előkelő Elly, Szentesi Lap, 1912, okt. 6.
6c. A tulelőkelő leány, Az Ujság, 1914. máj. 19 (²Tengerpart, 1914. máj. 23.)
6d. Az előkelő Elly Bärwald, Fáklya (Jug), 1922. márc.
7. Szerelem, Erotica Mundi, Hellas kiadó, Wien, 1924. ford. Franyó Zoltán [Liebe?, Der Eigene, Neue Folge, I,3, Berlin, Augustheft, 1899; ²Der gekreuzigte Tannhäuser, 1901]
8. Genofeva, Új Pán magazin, 1937. ford. Pán Jenő
9. Hogyan veszítette el tizenegy kínai a menyasszonyát, 2015. ford. Vitalis Imre (csak elektronikusan) [Von elf Chinesen und ihrer aufgefressenen Braut, Grotesken, 1926]
10. A pók, 2012. ford. Vitalis Imre (csak elektronikusan) [Die Spinne, Die Besessenen, München, 1908]
11. Biblebilli, Magyar Szó, 1910. nov. 11. [Bibelbilli, Die Schaubühne, 1907. 3,1, Berlin; ²Grotesken, München, 1910]
12a. Hamburgi kaland, Élet, 1915/49. sz. [Abenteuer in Hamburg, Grotesken, München, 1910]
12b. Hamburgi kaland, Új idők 1920/4. sz. ford. Bálint Imre
13. C.33, Új Idők, 1911/12. sz. ford. H. Nagy Jenő [C.33. Eine Erinnerung an Oscar Wilde, Die Zeit, Wien17.10.1903; ²C.33. und anderes, Berlin, 1904]
14. Delphi, Magyar Nemzet, 1901. jún.1. [Delphi, Jan 1901; ²C.33. und anderes, Berlin, 1904]
15. A kék indiánusok, Paul Acker: Egy leány története, Érdekes Újság, Legjobb Könyvek 108, 1923. (bónusznovella a könyv végén), ford. Csetenyi Erzsi [Die blauen Indianer, Die Besessenen, München, 1908]
16. Vér (A mamaloi), Azilum 20. sz. ford. Somogyi Gábor [Die Mamaloi, Das Grauen, München, 1907]
17. Mese a csúf, de vidám királyról, Temesvári Hirlap, 1926. máj. 23. ford. Kalotai Sándorné [Die Geschichte vom lustigen, bösen König, Heim der Jugend, Berlin 1905, p.148-150]
18. Királyok szívei, Temesvári Hirlap, 1911. máj. 11 – máj. 21. (9 rész) ford. Tyrman Ernő [Die Herzen der Könige, Das Grauen, München, 1907]
19. Egy narancsfa naplójából, Temesvári Hirlap, 1910. okt. 19 – okt. 28. (9 rész) [Aus dem Tagebuch eines Orangenbaumes, Das Grauen, 1907]
20. A pók, Magyarország, 1914. ápr. 8. - ápr. 12. (5 rész) ford. H. Nagy Jenő [Die Spinne, Die Besessenen, München, 1908]
21. A játékszekrény, Temesvári Hírlap, 1910. febr. 24. - márc. 11. (13 rész) ford. Pogány Mihály [Der Spielkasten, 1908]
Van még két vers is Ewerstől (az egyiket már szerepeltettük az adott novelláskötetnél is!):
1. La Guaira, Azilum, 22. sz. (2022), ford. Süle Zoltán [La Guaira, Mit meinen Augen. Fahrten durch die lateinische Welt, 1909]
2. Santo Domingo városa, Azilum, 24. sz. (2022. december), ford. Süle Zoltán [Die Stadt Santo Domingo, 1923.]
*
Önálló könyve 16 jelent meg magyarul Ewersnek. Ezek közt van több vékonyka könyvecske is. Műfaját tekintve több könyv színdarab és útirajz. A regényeiből 4 van magyarul, de ezek a legjelentősebb regényei. És van 6 vastagabb-vékonyabb novelláskötete is:
1a. A bűvészinas vagy az ördögvadászok, Magyar Szó, 1910. szept. 30-dec. 28. (77 részben) REGÉNY (Frank Braun 1)
1b. A bűvészinas vagy az ördögűzõk, Kultúra, Bpest, 1918. ford. Szederkényi Anna [Der Zauberlehrling oder die Teufelsjäger, München, 1909] 439 old.
2. Borzalmak könyve, Tevan, Békéscsaba, 1915. ford. Török Bálint. [Das Grauen, München, 1907] 90 old. NOVELLÁK
Tartalom:
Paradicsomzósz [Die Tomatensauce, Das Leben, I,5, Berlin, 1905; 2Das Grauen, München, 1907]
John Hamilton Llewellyn végzete [John Hamilton Llewellyns Ende, C.33. und anderes, Berlin, 1904]
Tophar-menyasszony [Die Topharbraut, Das Grauen, München, 1907]
3. Alraune. Egy különös teremtés története, Tevan, Békéscsaba, 1917. ford. Pajzs Elemér [Alraune, die Geschichte einer lebenden wesens, München, 1911] 378 old. REGÉNY (Frank Braun 2)
4. A pók, Fantasztikus Könyvtár, Tevan, Békéscsaba, 1918. ford.: Zigány Árpád [Die Spinne und anderes] 116 old. NOVELLÁK
Tartalom:
A pók [Die Spinne, Die Besessenen, München, 1908]
Stanislawa d’Asp végrendelete [Der letzte Wille der Stanislawa d'Asp, Die Besessenen, München, 1908]
A halott zsidó [Der tote Jude, Das Grauen, München, 1907]
A jogtudós urak [Die Herren Juristen, Simplicissimus, 10, 1906; 2Das Grauen, München, 1907]
5. Az orleansi királyok szíve. Droling festő regénye, Különös könyvek, Bpest, 1919. ford. Vécsey Leó, 64 old. NOVELLÁK
Tartalom:
Az orleánsi királyok szíve (Droling festő regénye) [Die Herzen der Könige, Das Grauen, München, 1907]
A kék indiánusok (Az apák vére) [Die blauen Indianer, Die Besessenen, München, 1908]
6. India és én, Bpest, 1920. ford. P. Elek Elemér [Indien und ich, 1911] 184 old. ÚTIRAJZOK
7. Szerelem?, Pán Kiadás (Pán Könyvtár, 7. sz.) Timişoara [Temesvár], 1920. ford. Brázay Emil, NOVELLÁK
8. Vampir. Elburjánzott regény rongyokban és színekben, Tevan, Békécsaba, 1921. ford. Fürtös Lajos [Vampir. Ein verwilderter Roman in Fetzen und Farben, München, 1920] 469 old. REGÉNY (Frank Braun 3)
9. Bibelbilli, Pallas, Kosice [Kassa], 1921. ford. Kultsár Miklós 45 old. NOVELLÁK
Tartalom:
Bibelbilli [Bibelbilli, Grotesken, München, 1910]
Hamburgi kaland [Abenteuer in Hamburg, Grotesken, München, 1910]
Anthropoovaropartus [Anthropoovaropartus, Grotesken, München, 1910]
Az előkelő Bärwald Elly [Die vornehme Elly Bärwald, Grotesken, München, 1910]
10. Egy halott kalandja - és még három fantasztikus novella, Fantasztikus könyvtár 1, Pécs, 1921 (30 korona)
11. Holt szemek, Dr. Márton Sándor színpadi ügynöksége, 1921. ford. Kern Aurél [Die toten Augen, 1913] 32 old. SZÍNDARAB
12a. A berlini csodatevő lány, Tevan, Békécsaba, 1922. ford. Ladányi Béla, [Das Wundermädchen von Berlin, München, 1913] 125 old. SZÍNDARAB
12b. A berlini csodalány, Színjáték 4 felvonásban, Cluj-Kolozsvár, 1924. ford. Tassy-Betz László, 186 old.
13. A vajda tornya, Rózsavölgyi, 1922. átd. és ford. Lányi Viktor (Der Turm des Woiwoden. Zu seiner Entstehung, Pester Loyd, Budapest, 22.3.1922] (romantikus opera) 102 old. SZÍNDARAB
14. A játékszekrény, Temesvári Hírlap, 1910. febr. 24. - márc. 11. (13 rész) (²Temesvári Hírlap húsvéti számának ajándék melléklete [1928]: 70 old.) ford. Pogány Mihály [Der Spielkasten, 1908] KISREGÉNY
15. Lidérc, Hanns Heinz Ewers összes művei I, Nova, 1928. ford. Hervay Frigyes, 198 old. [repr.: A sírásó titka - és egyéb rémtörténetek, Attraktor, 2020] NOVELLÁK
Tartalom:
A sírásó titka [Der schlimmste Verrat, Nachtmahr, München, 1922]
Mária a lélekrontó [Die Typhusmarie, Nachtmahr, München, 1922]
Anyám, a boszorkány [Meine Mutter, die Hex, Nachtmahr, München, 1922]
A Petersen eset [Der Fall Petersen, Die Ecke, 1,2, Berlin 1.11.1921; 2Nachtmahr, München, 1922]
16. A vörös kő. Egy átalakulás története, 1-2. köt, Nova, 1929. ford. Fülöp Zsigmond [Fundvogel. Die Geschichte einer Wandlung. 1928] 214+257 old. REGÉNY
A temesvári kiadású A játékszekrény Ewersnek egy hosszab novelláját vagy kisregényét, a Der Spielkasten-t tartalmazza a Die Besessenen (München, 1908) c. novelláskötetből. A Szerelem? c. novelláskötetet nem láttam, de mivel a temesvári Pán Könyvtár adta ki, így gondolható, hogy ebben Ewers néhány erotikus vonatkozású novellája lehet. A kötet címe is annak címadó novellája lehet: Liebe? (1899). A pók c. kötetnél a fordító, Zigány Árpád a Die Spinne und anderes c. könyvet jelölte meg, mint amiből a fordítás készült, de ilyen kötete sosem jelent meg a szerzőnknek. Zigány egyszerűen kitalált egy fiktív német címet, mert a kötet novelláit két Ewers kötetből válogatta.
Egy halott kalandja bizonyára a "legrejtélyesebb" magyar Ewers-könyv. Ugyanis nem ismeri sem az OSZK, sem a Könyvészet. Ennek az a magyarázata, hogy 1921. májusában jelent meg Pécsen, s Baranya és Pécs 1918. nov. és 1921. aug. közt szerb/antant ideiglenes megszállás alatt volt, afféle senki földje. Akkoriban a magyarellenes hazaáruló Linder Béla volt Pécs polgármestere (ő volt az, aki később kérlelte a szerbeket, hogy a magyar várost csatolják Szerbiához!), 1921. augusztusában még ki is kiáltottak egy "független" kis szerb-magyar bábállamot a területen. A könyv korabeli ajánlója ez volt: "Egy halott kalandja. Izgalmas és mulatságos kalandja akadt egy halottnak a temetése alkalmából, A szenzációsan érdekes eset Hanns Heinz Ewers, a világhírű fantasztikus író tollából, művészi magyar fordításban most jelent meg a "Fantasztikus Könyvtár“ című könyvsorozat keretében. Ára 30 K. Kapható minden könyv- és hírlapárusító helyen." (Munkás napilap,1921.05.25).
Az 1920-as években a Kurir Könyvkiadó (Subotica/Szabadka) egy kis alakú füzetes kiadványban megjelentette Droling festő regényé-t. Ezt nem láttam, de ez szinte bizonyosan Vécsey Leó 1920-as fordításának koppintása lehet. Egy 1944 előtti könyvkiadó, Gross Gusztáv (Győr) Egyetemes Könyvtára reklámozta Ewerstől: A narancsfa meséi-nek megjelentetését (Aus dem Tagebuch eines Orangenbaumes, Das Grauen, 1907). Viszont semmi jel nem mutat arra, hogy valóban meg is jelentette volna (szerencsére azonban a Temesvári Hirlap ezt a kisregényt 1910-ben már közölte sorozatban).
2020-ban az Attraktor kiadó megjelentette A sírásó titka - és egyéb rémtörténetek c. kötetét, ami ezt a négy novellát tartalmazza: Anyám, a boszorkány, Marie, a lélekrontó, A sírásó titka, A Petersen-eset. Viszont ennek a kötetnek semmi jelentősége bibliográfiai szempontból, hiszen csupán az 1928-ban kiadott Lidérc c. novelláskötet reprintje, ugyancsak Hervay fordításában. Mindössze annyi az "új" benne, hogy a végén van egy Megyesi Ildikó által írt rövid életrajz és esszé: Hanns Heinz Ewers, a rémtörténetíró.
Ewers magyar kiadásához jelentősen járult hozzá a békéscsabai Tevan kiadó. A kiadó szerkesztésében indult, Paizs Elemér szerkesztette Fantasztikus Könyvtár sorozatában jelent már meg A pók c. novellás kötet 1918-ban. Lentebb látható a sorozatot reklámozó korabeli plakát. A mellete lévő borító pedig a pécsi Fantasztikus Könytár első darabja 1921-ból az Egy halott kalandja c. könyvvel:
