Karl Edward Wagner
(1945-1994)

Karl Edward Wagner az amerikai horror és fantasy író és költő Knoxville-ben született, egy négy gyermekes család legfiatalabb gyermekeként. Egyetemet végzett, pszichiáter lett volna, de csalódott az orvosi hivatásban, és abba is hagyta, és inkább író lett.

Hogy még a 49. évét sem érte el, annak legfőképpen éveken át tartó alkoholizmusa volt az oka, aminek végkifejletében szív- és májelégtelenségben elhunyt.

Wagner már tinédzser korában megpróbálkozott az írással, és már ekkor a természetfeletti történetek érdekelték. Az írói karrierje azonban csak a hetvenes évek elején indult el. A kezdetektől egyaránt írt horrort, fantasyt vagy verseket. A két előbbi műfajnak nem csak írója, ha nem őszinte rajongója, szerelmese volt. Számos esszét is írt ezen irodalmi ágakról, valamint 1980-tól 1994-ig szerkesztette „Az év legjobb horror történetei” c. válogatásköteteket.

Wagner egész életében megmaradt novellistának, amellett, hogy írt néhány rövidebb regényt. A hősi fantasztikus történetei közt a legnépszerűbb hőse, Kane volt (kicsit Conanhoz hasonló történelem előtti hős). Három regényt és egy csomó novellát írt ezen hősével. Az egyik Kane-regényt, Dark Crusade-t 1977-ben World Fantasy díjra is jelölték.

Két pastiche regényt is írt Robert E. Howard stílusában, egyet Conannal és egy másikat Bran Mak Mornnal. Wagner fantasy novellái magazinokban és válogatáskötetekben jelentek meg, de írt egy fantasy regényt, a Killert (1986), David Drake-vel közösen is. De a fantasy vagy scifi történetei minket most nem annyira érdekelnek, mivel ezekből gyakorlatilag semmi sincs magyarul és inkább a horror történetei iránt vagyunk fogékonyak. Mert hát életművében a legsikeresebbek a Kane-történetek voltak, Wagner mégis inkább horrorszerzőnek tartotta magát.

***

Horror történetei összegyűjtve rendszeresen megjelentek válogatáskötetekben. Az első ilyen az In a Lonely Place volt 1983-ban, amihez Peter Straub írt előszót. Ezt ilyenek követték: Why Not You and I? (1987), Unthreatened by the Morning Light (1989, Exorcisms and Ecstasies (1996). Majd a végén, 2012-ben a The Best Horror Stories of Karl Edward Wagner, két kötetben (Where the Summer End és Walk on the Wild Side címekkel). A kettő együtt 750 oldal, benne Wagner horror novellái mellett, barátai megemlékezései és ajánlói is megtalálhatók (Peter Straub, Laird Barron, David Drake, Stephen Jones).

A horror novelláiban és kisregényeiben (mintegy negyven ilyet írt) nem igazán alkalmazott sorozatkaraktereket. Volt olyan figurája, akik felbukkantak 2-3 novellájában, mint Adrian Becker vagy Curtiss Stryker. Egyébként maradtak utána kiadatlan novellák is.

Wagner novelláit sokszor a melankolikus hangulat, fanyar humor jellemzi. Nem olyan véres és gátlástalan, mint Laymon vagy Bertin, nem olyan „csavaros”, mint Campbell vagy Etchinson, viszont émelyítő, túl bensőséges, sajátos stílusa tele az élet szokatlan, bizarr szituációival, fekete humorral vagy cinizmussal, amit sokszor nem zár a végén valamiféle csattanó, ami a régebbi horrorszerzőknél megszokott volt. Wagner írt több pornográf történetet is, ezek leginkább természetfeletti erotikus történetek (és sokszor nagyon morbidok), ami a horror irodalom egy aránylag újabb hajtása (Laymon vagy Campbell is több ilyet írt).

Wagner olyannyira elfordult korábbi hivatásáról, hogy az orvosokat, a modern gyógyítást és a kórházakat kegyetlennek és rémségesnek tartotta. Elképzelem, mikor F. Paul Wilson amerikai horrorszerző novellát kért a készülő általa szerkesztett Diagnosis: Terminal c. válogatáskötetbe, azt Wagner boldogan teljesítette. Wilson maga is félállásban háziorvos volt és az egyik specialitása az orvosi thrillerek. A kötet alcíme: „Antológia az orvosi visszaélésekről”. Ez a kötet megjelent magyarul is (Diagnózos: Halál). Wilson egy orvosi thrillert kért tőle, s a bevezetőjében elmondja, hogy tudomása szerint ez volt Wagner utolsó műve: „Karl őszinte embersége legmarkánsabban talán ebben a művében jelentkezik. Szomorú, hogy a címe próféciának bizonyult.” Ez novella Az utolsó elhatározás, mely ezzel a mondattal indít: „A kórházban csak rosszabbul lesz az ember.” De ezen kívül is, Wagner még legalább négy novellát szentelt az orvosok és kórházak embertelenségének:
„A krónikus betegek részlegei mindig Graceland legfélreesőbb egységeinek emeletén voltak; dr. Marlowe szerint csak azért, mert a létesítményben nem voltak pincék. Ha ugyanis lettek volna, nem lehetett volna ellenállni a kísértésnek, hogy befalazzák őket.” (Jó kezekben)
„A Brookcrest Egészségügyi Központ levegője már így is belefulladt a fürdősók, a vénasszonyokra locsolt pacsulik, a fertőtlenítők és sebtisztítók és hervadt virágokból álló csokrok szagába – az édesség fátyla alatt pedig ott volt az ágytálakban és pelenkákban gyűjtött vizelet, ürülék és hányadék bűze.” (De te sosem fogsz követni)

British Fantasy díjat kaptak a legjobb novella kategóriában Wagner következő történetei: Sticks (1975). Two Suns Setting (1977), Neither Brute Nor Human (1984).
World Fantasy díjra több novelláját is jelölték: a Stick (1975) és a Two Suns Setting (1977), Into Whose Hands (1984). A legjobb kisregény kategóriában volt egy jelölése: The River of Night's Dreaming (1982), de a következő évben az ő kisregénye nyerte meg a díjat is: Beyond Any Measure (1983). Az antológiái közül a következőket jelölték World Fantasyra: Night Winds (1979) Why Not You and I? (1988).
A Bram Stoker díjra következő novelláit jelölték: But You'll Never Follow Me (1990), Did They Get You to Trade? (1992), Plan 10 from Inner Space (1996). Kisregény kategóriában az egyik Kane történetét is jelölték: At First Just Ghostly (1989). A legjobb antológia kategóriában a Why Not You and I? c. kötetét jelölték a Bram Stokerre, majd 1997-ben Exorcisms and Ecstasies-et, ami viszont meg is kapta a díjat.

Arthur Machen angol rémtörténetíró az írásaiban gyakran használta hazája mitikus legendáit. Több 1895-ben kiadott novellájában (Novel of the White Powder, The Three Impostors, The Shining Pyramid, The Red Hand) beszélt egy kelták előtti „kis népről” (trogloditákról), akik degenerálódott, alacsony termetű piktek lehettek, akik a föld alá menekültek a kelták elől. Onnan csak néha jöttek elő, mikor gyermekeket raboltak, s az üres bölcsőbe egy fabábut helyeztek helyettük. A gyerekek a véres szertartásaikhoz kellettek. Ezek a történetek elbűvölték Lovecraftot, de nem csak őt, hanem Robert E. Howardot is, aki hagyott hátra egy befejezetlen novellát, The Little People címmel, melynek Machen törpe trogloditái jönnek újra elő. Karl Edward Wagnerre is hatottak Machen sötét történetei, mert két elbeszélésében is szerepel ez a bujkáló kicsi nép: Where the Summer Ends és a .220 Swift:
„– Kis zöld ördögfajzatok. – gagyogta Gradie erőtlenül. – Nem állatok ám… olyan okosak, akár te vagy én. A kudzu alatt élnek. Ezt próbálta magyarázni nekem az a sárga, mikor eladta nekem a koponyát. Ott bujkálnak az istenverte indák alatt, a gyökerekből táplálkoznak meg abból, amit kikotornak maguknak. Ők táplálják azt az átkozott borzadályt, ezt mondta nekem a fickó; gondozzák, segítenek neki terjeszkedni, ahogy egy ember gondozza a kertjét. Ha jön a tél, beássák magukat a talajba és hibernálódnak.” (Ahol véget ér a nyár).

***

Nyomtatásban mindössze öt novellája található magyarul Karl Edward Wagnernek:

1. Elzárva, Sötét szerelem, Alexandra kiadó, 1996, ford. Cserna György [Locked Away, Dark Love, 1995]
2. Az utolsó elhatározás, Diagnózis: halál, Jokerex kiadó, 1997, ford. Sinka Erika [Final Cut, Diagnosis: Terminal, 1996]
3. A lidérces álmok folyója, Carcosa árnyai, Delta Vision kiadó, 2015. ford. Mező Szabolcs [The river of night's dreaming, Whispers III, 1981]
4. Újra eljöttem beszélni veletek, Carcosa árnyai, Delta Vision kiadó, 2015. ford. Mező Szabolcs [I've Come to Talk to You Again, Dark Terrors: The Gollancz Book of Horror, 1995]
5. Pálcikák, Carcosa árnyai, Delta Vision kiadó, 2015. ford. Mező Szabolcs és Kornya Zsolt [Sticks, Whispers, March 1974]

Az ötből három a Carcosa árnyai c. 590 oldalas válogatáskötetben jelent meg. A kötet a Delta Vision kiadó ún. Dark folyamában jelent meg és a „Lovecraft világa” sorozat I. kötetének szánták (valószínűleg a sorozat többi része is ilyen remek lesz). Ez elég komoly állomás a hazai horrorkiadás menetében, ugyanis elég régóta vártunk, egy sokszerzős, nívós, vaskos horrorantológiára! Wagnernek a kötetben szereplő két novellája (A lidérces álmok folyója; Újra eljöttem beszélni veled) kapcsolódik a Sárga Király/Carcosa-mitológiához, míg a harmadik novella (Pálcikák) a Cthulhu-mitoszhoz. Mindenesetre a True Detective amerikai krimi sorozat első évadában Nic Pizzolatto bevitte a Pálcikáknak egy elemét. A novellában Colin Leverett horgászni indul, s átvág egy elhagyatott területen, ahol pálcikákból és faágakból összerakott fura vázakra bukkan. Hozzáteszem még, hogy A lidérces álmok folyója c. kisregény fordítása korábban, 2002-ben készült.

A "Lovecraft világa" sorozat II. kötetének Kornya Zsolt előzetesen A rejtőző nép címet adta, és a "kicsiny népek" legendáriumára fog épülni (lásd a fentebb írottakat). A tervezet szerint Arthur Machen, Abraham Merritt, John Buchan, Robert E. Howard, Karl Edgar Wagner novellái is benne lesznek, akár T. E. D. Kleintől a Children of the Kingdom c. novella. Ezzel a kötettel is régi nagy lemaradást fog bepótolni a kiadó (ha megjelenik).

***

Szerencsére nem csak ez az öt novellája van meg magyarul Wagnernek, hiszen Mező Szabolcs a megjelenteken kívül még több más novelláját is lefordította, melyek arra várnak, hogy egy önálló kötetbe vagy valami horror-válogatásba bekerüljenek (amúgy is kiábrándítóan hiányos a magyar kiadása a modern (!) nyugati horroríróknak). Ezek jelenleg még csak elektronikus formában léteznek:

1. Aki látja az angyalokat, 2014. ford. Mező Szabolcs [An Awareness of Angels, Ripper!, 1988]
2. Cédrussor, 2014. ford. Mező Szabolcs [Cedar Lane, Walls of Fear, 1990]
3. Kék Hölgy, Jöjj Vissza, 2014. ford. Mező Szabolcs [Blue Lady, Come Back, Night Visions 2, 1985] (Curtiss Stryker)
4. Iszapbörtön, 2014. ford. Mező Szabolcs [Silted in, Why Not You and I?, 1987]
5. Tanácsok kertészkedéshez, 2014. ford. Mező Szabolcs [Little Lessons in Gardening, Touch Wood, 1993]
6. Jó kezekben, 2014. ford. Mező Szabolcs (Into Whose Hands, Whispers IV, 1983)
7. De te sosem fogsz követni, 2014. ford. Mező Szabolcs [But You'll Never Follow Me, Borderlands, 1990]
8. A manó, 2014. ford. Mező Szabolcs [Gremlin, Beyond Fantasy & Science Fiction #1, April-May 1995]
9. Túl minden mértéken, 2014. ford. Mező Szabolcs [Beyond Any Measure, Whispers, Mar 1982]
10. Retusálás, 2014. ford. Mező Szabolcs [Brushed Away, Exorcisms and Ecstasies, 1997]
11. Srapnel, 2014. ford. Mező Szabolcs [Shrapnel, Night Visions 2, 1985]
12. Az utolsó farkas, 2014. ford. Mező Szabolcs [The Last Wolf, Midnight Sun, Summer-Fall 1975]
13. Ahol véget ér a nyár, 2014. ford. Mező Szabolcs [Where the Summer Ends, Dark Forces, 1980]
14. Kik ellen mások többet vétkezének, 2014. ford. Mező Szabolcs [More Sinned Against, In a Lonely Place, 1984]
15. Leáldozó napok, 1990 körül, gépirat, ford. Szántai Zsolt [Two Suns Setting, Fantastic, May 1976]

Szabolcs a Wagner legjobb horror és természetfeletti történeteit tartalmazó Where the Summer Ends és Walk on the Wild Side c. kötetekből fordított (összesen 17 történetet). Ezeket úgy válogatta össze, hogy alapos és átfogó képet adjanak Wagner jellegzetes témáiról és stílusáról.

A Kék Hölgy, Jöjj Vissza c. kisregényének két fő karaktere: John Chance, a médium-detektív és Curtiss Stryker ponyvaíró, aki az előbbi kalandjait lejegyezte. Wagnernek ők már szerepeltek korábban a Sign of the Salamander c. novellájában (1975). A Kék Hölgy, Jöjj Vissza egy humoros, parodisztikus okkult detektívtörténet, megfűszerezve természetfeletti elemekkel:
"– Nos, mi történt hát a beköltözése után?
A nő a homlokát ráncolta. – Csak… nos, egy csomó apróság. Apró furcsaságok… A lámpák nem maradtak úgy, ahogy hagytam őket. Először azt hittem, kezdek szórakozott lenni, de egy idő után szándékosan figyeltem a dologra. Volt, hogy elmentem moziba, és mikor visszajöttem, lekapcsolva találtam az autóbeálló világítását – pedig belül volt a kapcsoló. Attól igazán megijedtem. Most már akad pár ház a közelben is, de ez azért továbbra sem egy népes környék. Ugyan Prissy itt van nekem társaságnak, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy el tudna kergetni egy betörőt. Fegyvert tartok."

Szabolcs lefordította a World Fantasy díjas kisregényét, a Túl minden mértéken-t, mely egy korunkban játszódó gótikus horror, és már a kezdése is elragadó:
"– Álmomban egyedül találom magam egy szobában. Harangjátékot hallok – mintha egy zenedoboz melódiája lenne – és körülnézek, hogy lássam, honnan jön a hang.
– Egy hálószobában vagyok. Az ablakokat vastag függönyök takarják, és elég sötét van, valahogy mégis érzem, hogy a teljes berendezés antik – azt hiszem, a kései viktoriánus korból való. Van ott egy hatalmas, négy oszlopos ágy, összehúzott függönnyel. Az ágy mellett apró éjjeliasztal, rajta égő gyertya. Mintha innen jönne a hang.
– Keresztülsétálok a szobán, az ágy felé, és mikor odaérek hozzá, észreveszem, hogy a gyertyatartó mellett egy aranyóra fekszik az asztalon. Rájövök, hogy az órából jön a melódia. Egy régimódi zsebóra-féleség az, nyitható fedéllel. A fedél most épp nyitva van, így látom, hogy a mutatók majdnem az éjfélen állnak. Érzem, hogy a fedél belső oldalán lennie kell egy fényképnek; felemelem az órát, hogy megnézzem, kit ábrázol a kép.
– A képet vörös paca takarja. Friss vér.
– Hirtelen megrettenek és felnézek. Az ágy belsejéből egy kéz nyúlik elő; elhúzza a függönyt.
– Ekkor ébredek fel."

A manó egy kifejezetten mulattató történet, egy ihlet nélküli íróról, akit pártfogásába vesz egy manó: „A lény valahol félúton volt egy törpe és egy varangyos béka között. Adams íróként sokat – túl sokat – olvasott elfekről és tündérekről és trollokról és goblinokról. A vendége olyan volt, akár egy pokolból szalajtott hobbit.”

Hasfelmetsző Jack személye nem tudni, mennyi horrorszerző írásában köszönt vissza ezidáig. Wagner egyik írása sem kivétel ez alól. Aki látja az angyalokat c. novellában elkapnak a prostikat sebészkésével mészároló, láthatólag zakkant alakot. A fiatal férfi neve: Matthew Norbrook, aki magát teljesen normálisnak és Hasfelmetsző Jack dédunokájának mondja:
„Norbrook hátradőlt székében és úgy mosolygott, akár egy Agatha Christie-regényből előlépett detektív, aki épp egy zárt szobás gyilkosság rejtélyét tárja fel.
– A dédapám – akinek személyazonossága oly sok éven keresztül tisztázatlan maradt, bár én a kellő pillanatban majd fel szándékozom tárni – briliáns kísérleti sebészorvos volt a maga idejében. A kutatásai miatt sokan élveboncolónak bélyegezték volna meg.
– Elárulná nekem, ki tárta fel Ön előtt mindezt?
– Nem a testetlen hangok árulták el. – horkant fel Norbrook. – Kérem, doktor. Figyeljen rám és ne szúrjon közbe átlátszó dilidokis frázisokat.
– A dédapám részletes naplót vezetett és gondos jegyzeteket készített a kísérleteiről.
– Tudja, azok a szajhák – azok a kreatúrák –, akiket megölt… A haláluk nem egy eszelős gonosztevő találomra végrehajtott cselekedete volt. Épp ellenkezőleg: a dédapám korai kutatásaihoz szolgáltak kísérleti alanyként. A holttesteken végzett csonkítások túlnyomó részére azért volt szükség, hogy elfedje a haláluk valódi célját. Inkább higgyék a dédapámat Hasfelmetsző Jacknek, egy vérszomjas szexmániásnak, semmint egy odaadó tudósnak, akinek kutatásai olyan – addig teljességgel ismeretlen – rettenet létezésére derítettek fényt, ami minden kórokozónál halálosabb az emberiség számára.
Norbrook előrehajolt a székben – az arca megfeszült a most közlendő tény jelentőségétől.
– Meg kell értenie. Azok nem voltak emberek.
– Már úgy érti, a szajhák… vagy a nők általában?”

Wagnernek tehát 20 novellája és kisregénye van magyarul. Ez mintegy 108 ezer szó, azaz kitesz egy négyszáz oldalas kötetet!