Jean Ray

(1887-1964)

Jean Ray

Jean Ray egy belga írónak és újságírónak volt a legismertebb álneve. Az igazi neve Raymundus Joannes de Kremer volt és Gentben született, flamand szülőktől. A másik legismertebb álneve John Flanders volt, melyen az anyanyelvén, hollandul írt cikkeit és történeteit jelentette meg. De egész élete során több ezer cikket és novellát írt, azok közül nagyon sokat különböző álnevein adott közre, melyből szintén nagyon sok volt (Abrosius, Newton Baralong, Alix R. Bantam, Gérard Bryne, Alphonse Denouwe, W. Morton Haigh, W. W. Kolman, William Preston, King Ray, Walt Reeves, John Sailor, Sedgemoor, S. Tombs, Gustave Vigoureux, Albin D. Young, stb). Egyaránt írt detektívtörténeteket, természetfeletti fantasztikus történeteket vagy képregény szövegeket. Egyformán írt hollandul és franciául (francia bentlakásos iskolában tanult).

Az egyik nagyanyjáról azt állította, hogy sziú indián volt, de kétségtelen, hogy Jean Ray interjúiban számos hihetetlen dolgot állított magáról: világjáró kalandor volt fiatal korában, aki fegyvert, szeszesitalt vagy elefántcsontot csempészett, volt hóhér Velencében, kalóz az Atlanti-óceánon, dzsungelekben veszélyes vadakra vadászott, és persze a hírhedt Chicagóban gengszterkedett. Sőt, állítása szerint 1927-ben bebörtönözték, ahonnan csak 1929 februárjában szabadult. Ezeket az adatokat számos biográfus megkérdőjelezte. Ami biztos: hogy előbb, 1910 és 19 között városi hivatalnokként dolgozott, majd 1919-től mint újságíró helyezkedett el. 1912-ben Gentben meg is nősült, feleségül vette Virginie Bal színésznőt (egy lányuk született később). 1940-ig, a német megszállásig dolgozott újságíróként.

Jean Ray: Harry DicksonJean Ray: Harry DicksonJean Ray: Harry Dickson

Előbb 1929-től hollandra fordított több mint negyven, majd 1932-től írt több mint száz Harry Dickson történetet. Harry Dickson volt az amerikai Sherlock Holmes. 1907-től indult karrierje német ponyvamagazinokban, majd megjelent francia, belga, holland ponyvamagazinokban is. Sok detektívregény író kapcsolódott be, így a Harry Dickson történetek száma rengeteg, sőt még ma is íródnak. Olyanok is írtak Dickson regényeket vagy novellákat, mint Arnould Galopin vagy Richard Nolane. A Jean Ray által írt Harry Dickson történetek összegyűjtve több kötetben kerültek kiadásra (lásd fentebb néhánynak borítóját).

Jean Ray: Les contes du whiskyJean Ray: Le Grand NocturneJean Ray: Le livre des fantômesJean Ray: Les 25 meilleures histoires noires et fantastiques

Leginkább azonban horror és természetfeletti fantasztikus történetei tették híressé, melyeket hol Jean Ray, hol meg John Flanders néven tette közzé. A novelláiban visszatérő elemek a miénkkel párhuzamos világok. Ezek a világok a mienkkel azonos helyen vannak, és amelyet ugyanúgy laknak bizonyos lények, ahogy mi a mienket. Ezekbe a világokba néha átjutnak emberek, vagy véletlenül, olykor meg készakarva. De ezekből a titokzatos világokból is jönnek át mindenféle lények a mienkbe. Akár Lovecraftnál, úgy Jean Ray novelláiban is előjönnek titokzatos szavak és titokzatos fogalmak.

Angol nyelvterületen a két háború között mint Jean Ray ismeretlen volt, viszont a John Flanders néven írt novelláinak fordításai megjelentek a harmincas évek közepe táján olyan amerikai pulp-magazinokban, mint a Dime Mystery, Terror Tales, sőt, a híres Weird Tales négy novelláját is adta (lásd lentebb az 1935. októberi szám borítóját, ami John Flanders: The Mystery of the Last Guest c. novelláját közölte). Számos novellagyűjteményt adott ki, kezdve az 1925-ben megjelent Les contes du whisky-vel.

Jean Ray: Weird Tales 1935Jean RayJean Ray: Ghouls in My GraveD'Arkham à Malpertuis

Egy évvel Jean Ray halála után, 1965-ben jelent meg angol nyelven Ghouls in my Grave c. válogatáskötet (nyolc novellával), Lowell Bair fordításában. Az angol nyelvű horror olvasók bizonyos csoportjai közt ez a kötet kultikus tiszteletre tett szert. De angol nyelven is kevés munkája hozzáférhető. Mindenesetre Jean Rayt „a belga Poe”-ként vagy még inkább „a belga Lovecraft”-ként kezdték emlegetni. Patrice Allart 2003-ban adta ki a D'Arkham à Malpertuis: Jean Ray et Lovecraft c. könyvét, amiben a két szerző művei közti (titkos) kapcsolatokat vizsgálja.

Jean Ray: MalpertuisMalpertuis

Ray a német megszállás alatti években kiadott pár könyvet (regényt és novelláskötetet) franciául. Ezek közt a leghíresebb az 1943-ben megjelent gótikus horror, a Malpertuis volt. Malpertuisnak nevezték az öreg Cassave házát a regényben, aki közeledni érezte halálát és családtagjait a Malpertuisba hívta. Kijelentette, hogy azé lesz a vagyona, aki a házban túléli a többit. Harry Kümel belga rendező 1971-ben filmre vitte a regényt, Orson Welles, Susan Hampshire és Mathieu Carrière főszereplésével.

Jean Ray: Kárhozott istenekJean Ray: Kárhozott istenek

A Malpertuist csak 1970-ben adták ki hollandul, 1998-ban pedig angolul, és csodák-csodájára magyarul a Metropolis Média kiadó jelentette meg 2015 februárjában: Kárhozott istenek címmel, Miklós Lívia fordításában.
A kiadó fülszövege: "Gent városának egy eldugott utcájában áll egy hatalmas, baljóslatú villa, amelyet a környékbeliek csak úgy emlegetnek: Malpertuis, a gonosz háza. Lakója különös vénember, aki a mendemondák szerint több száz éves, de immár közeledik életének végéhez. Ugyanazon mendemondák szerint a házba nem e világi hatalmak vannak bezárva, és elszabadulásukat csupán a vénember varázsereje gátolja.
Quentin Moretus Cassave, az állítólagos varázsló azonban megírta végrendeletét, és most maga köré gyűjti családtagjait, hogy ismertesse velük annak tartalmát. Garantáltan nem mindenki fog örülni örökségének, sőt még hálát adhatnak az égnek, ha sikerül ép bőrrel elhagyniuk a hátborzongató villát.
A Jean Ray álnéven alkotó Raymundus Joannes de Kremer a 20. századi flamand irodalom klasszikusa, aki H. P. Lovecraftot idéző fantasztikus történeteivel vált világhírűvé. Élete fő művéből, a Kárhozott istenekből film is készült, Orson Wellesszel a főszerepben."

* * *

Jean Ray: Dr. Paukenschläger különös kutatásaiJean Ray: Dr. Paukenschläger különös kutatásaiJean Ray: Keresem Mr. Pilgrimet

Magyarul mindössze két novelláját találtam Jean Raynak:

1. Dr. Paukenschläger különös kutatásai, Magyar Ifjúság, 1974/22. sz. [Les étranges études du Dr. Paukenschläger, Les contes du whisky, 1925]

2. Keresem Mr. Pilgrimet, Delfin, 1983/5. sz. ford. Pap Ildikó [Je cherche Mr. Pilgrim, Les 25 meilleures histoires noires et fantastiques, 1961]

A Magyar Ifjúság hetilap 1974-ben közölt „Fantasztikus Elbeszélések” címen egy sorozatot, melyben különböző szerzők fantasztikus novelláit közölte. A Dr. Paukenschläger különös kutatásai novella ezen sorozat 4. részeként jelent meg, két nagy lapoldalon. A történetet Gugi Sándor kiváló képregény rajzoló illusztrálta, aki abban az időben éppen a Magyar Ifjúságnál volt tördelőszerkesztő. A novella szerzőjét úgy mutatták be, mint akit a belgák a legnagyobb fantasztikus írójuknak tartanak: „Edgar Poe, Lovecraft és Ambrose Bierce egyenrangú társának”. A Keresem Mr. Pilgrimet novellája a marosvásárhelyi Igaz Szó tarka mellékletében, a Delfin magazinban jelent meg, három és fél 4 hasábos oldalon.